Egy kis kedvcsináló
Kedvcsinálóként a könyvhöz, mert ugye zsákbamacskát még kevésbé szeret venni az ember, mint teszem azt, lottószelvényt.
A lottószelvénnyel megvan az esély arra, hogy vagyont szerezz, egy könyvnél viszont a legnagyobb nyereményed az lehet, hogy nem rossz annyira, hogy az első 30 oldal után a polcon porosodjon.
Úgyhogy íme, megmutatom, mire számíthatsz, ha megveszed a könyvet.
1: Igyekszem egészen átfogó képet adni arról, hogy ugyan Te azt hiszed, hogy Te vadászol a Tinderen, ám pillanatok alatt válhatsz prédává:
„A hosszú távú taktikája, hogy az elején nem akar semmit. Még a vacsorát is felesben akarja kifizetni. Ha taxiba szálltok, akkor „én oda, te vissza” – nem tudom, ismerős-e ez a típus. Majd hirtelen beüt a krach. Kiderül, hogy az eddig működő vállalkozása, munkaviszonya, bevétele csődbe ment, megszűnt, bizonytalanná vált. De te látod, hogy ő eddig is mindent felesbe, csak hát sajnos most valahogy a sors, a gonosz és mostoha, közbeszólt. Az korábban felmért élethelyzetednek megfelelően a vállalkozása, lehetősége, pénzügyi befektetése éppen ezekben a pillanatokban omlik össze, és nagyon gyorsan kéne segíteni. Természetesen ezek azok a hölgyek, akik mindent azonnal le akarnak papírozni – ha kell, van ügyvéd, ha kell, van kezes, ha kell, bármi van… Ugye ezeknek a valóságtartalma a nulla felé konvergál, de ettől függetlenül hirtelen és felkészülten minden rendelkezésre áll, hogy a dolog működjön. Ebben a speckó esetben férfitársaimnak a következőt javaslom: ahogy Sztálin elvtárs is mondta, a bizalom alapja az ellenőrzés. Azaz ilyenkor a legegyszerűbbet kell mondani: légy szíves, küldd át a cég papírjait, az éppen tönkremenő befektetés papírjait vagy bármi mást az ügyvédemnek, a kezesi szerződést, a nemtudommicsodát, mindent ami felvetődött. Ő átnézi, és akkor megbeszéljük, hogy hogyan és miképpen tudunk segíteni. Abban a pillanatban, hogy egy harmadik személy bevonódik, az ügy, mint olyan, megszűnik létezni. Mondhatni a probléma, a gazdasági csőd, a rossz befektetés, a késedelmesen utalt részlet mind eltűnik az életedből – az adott hölggyel együtt.”
„A nyolcadik randinál jöttem rá: az még hagyján, hogy itten különböző profilképekkel kísérleteznek a nők, de már az is komoly megfontolás tárgyát képezheti, hogy mikor, melyik időpontban írnak rád. A nyolcas taktikája például az volt, hogy a születésnapomat követő harmadik napon köszöntött fel, mondván, hogyha ezt a napján teszi, akkor a sok köszöntgető közt az övé talán fel sem tűnik nekem. (Ebben csak részben volt igaza, mert ha olyan profilkép társul hozzá, mint az övé, az azért erősen kiugrik az ötvenes kopaszodó és pocakos barátaim köszöntése közül.) Tehát ő a harmadik nap köszöntött fel, és javasolt személyes találkozót. Előre közölte, hogy nemcsak azt tudja, melyik nap van a születésnapom, hanem azt is, hogy hányadik, és ugyan ő finoman fogalmazva is fiatalabb nálam, de a bulvármédiából azzal is tisztában van, hogy nálam ez nem jelent hátrányt, sőt. De mivel éveinek száma még a tizenkilencet is éppen hogy eléri, egyelőre nem nagyon szeretne nyilvánosan mutatkozni velem. Itt nem értettem annyira az összefüggést, visszakérdeztem, mire felvázolta, hogy a szülei próbálnak modernek lenni, pillanatok alatt beletanultak az internet összes létező platformjának kezelésébe, azt viszont kevésbé fogják fel, hogy az ott található rémesebbnél rémesebb sztorik nem mindegyike valós, és nem is mindegyik történt a mi kis országunkban. Azt pedig végképp nehezen hiszik el, hogy ne pont az ő kislányukra leselkedne a neten felfedett szexuális ragadozók mindegyike. Viszont, ha úgy nézzük, a szülők netfüggőségének azért előnye is van, merthogy amikor ő a szobájában azon búslakodott, hogy nem nagyon engedik sehova, és a szomorúságát nem kis hangerőn hallgatott zenével próbálta oldani, a szülők is felfigyeltek az egyik Krúbi-dalra, és annak kapcsán hozták képbe személyemet illetően. Konkrétabban: anyu benyitott, hogy ugyan, halkítsa már le egy kicsit ezt a szart, majd felkapta a fejét: ez mit énekel? Schmuck? Kiscsaj először csak a vállát vonogatta, hogy ja, valami olyasmit, de ezt ő annyira nem is érti, erre anyu felhozta, hogy hát tudoooood, ez az a volt képviselő, akinek olyan gyönyörű feleségei voltak, te nem olvasol Blikket, kislányom? Na, a leány képbe kerülvén jó pár cikket elolvasott – gondolta, ha másra nem is lesz jó, majd a barátnőinek felvághat a megszerzett tudással. Amikor pedig regisztrált a Tinderre, és az alkalmazás valamiért az én képemet is elédobta, már-már ismerősként örült nekem. Felidézte magában az olvasottakat, kivárta a megfelelő pillanatot, és felköszöntött.
Miután ezt így rám zúdította, én először is megfogadtam, hogy legközelebb nem kérek mindenre magyarázatot. Majd megpróbáltam meggyőzni arról, hogy a szülei az együtt-nem-mutatkozást (ami nyilván nem csak rám vonatkozott, ő minden pasival így gondolna először találkozni) azért valószínűleg nem úgy értették, hogy ő első randi alkalmával rögtön felmászkáljon tök ismeretlen férfiak lakásába.”